Itt a vég! VÉGE! Megöltem. Most, hogy sikerült betartanom az ígéretem, meghalt. Pedig annyi minden történt velünk!
Emlékszem mikor kicsik voltunk, egyszerre voltunk egymás legjobb barátai, de ezt nem mondtuk ki, csak tudtuk, és egymás ellenségei is. Gyerekként mind a ketten egyedül voltunk, annyi különbséggel, hogy míg én születésem óta, ő csak 7-8 éves kora óta van egyedül, hisz a bátyja kiírtotta a klánjukat, és csak ők ketten maradtak. Ő amilyen okos és ügyes volt, elsőre sikerült az akadémia, míg nekem csak harmadszorra.
Amikor geninek lettünk, mint mindig, veszekedtünk. Ő unottan a padban ült, és én azon guggoltam, s a szemünk szikrákat szórt. Akkor az egyik társunk meglökött, és elcsattant az első csókunk. Amint rájöttünk, hogy mi történik fulladozni kezdtünk. Ennek köszönhetően ismét bajba kerültem, mert őt a lányok nagyon szerették, s ezért jól helybenhagytak. Végül vele és egy lánnyal egy csapatba kerültem. Mi lettünk a Team 7.
Az első edzésen a sensei-ünk a csengős trükköt alkalmazta, amin felsültünk, s ráadásként nem is reggelizhettünk, engem kikötött egy farönkhöz, és a többieknek azzal a paranccsal adott ételt, hogy engem ne etessenek meg. De nem ezt tették, és először éreztem, hogy vannak barátaim. Azzal, hogy ellenszegültek a parancsnak eleinte bajban voltunk, de végül ez segítségével mentünk át a vizsgán. Később a kéznélküli fáramászást tanultuk, amit mi ketten egyszerre vittünk véghez, mert nekünk nem ment, bezzeg a harmadik tagnak igen és ha ő nincs, akkor talán még mindig ott bénáznánk.
Sok küldetést vittünk véghez, egyik sem volt nagyon nehéz, de ennek ellenére mindet elbénáztam, mert bizonyítani akartam, hogy én vagyok a legjobb ninja a világon. Az első A szintű küldetésünk egy D szintűnek kezdődött, ezért is volt a miénk. Egy részeges hídépítőt kellett hazakísérnünk, de útközben ellenséges ninják támadtak meg, s ettől lett A szintű a munka. Az egyik ellenség egy fiú, aki lánynak nézett ki, Haku volt. Ő egy jégtükör jutsuval csapdába kettőnket. Az egyik félresikerült technika miatt azt hittem, hogy akkor és ott meghalt, de tévedtem, s ezt nem tudtam. Ennek segítségével a Kyuubi chakrája kitört belőlem, akkor először, ami furcsa érzés volt. Dühömben megsemmisítettem a jutsut és majdnem megöltem a fiút, de amint a maszk ami takarta az arcát leesett, lenyugodtam, és csak egy monoklit adtam neki. Később a „halott” társam magához tért, és egy újabb kalanddal gazdagabban mentünk haza.
A chounin vizsga második fordulója a Halál erdejében volt. Ott egy ellenséges shinobi elkapott és felvette az alakom, de ő lebuktatta őt, mivel ismerte a mozdulataimat. Később mikor összefutottunk Orochimaruval, én le akartam győzni, de elnáspángolt, pedig a róka ereje is kezdett kitörni. Végül ő megkapta az átokpecsétet és ez teljesen legyengítette, így Sakura egész éjszaka vigyázott ránk, és ebben reggel a Team 10 is segített neki. Mikor a csapatunk eljutott az erdő közepén található toronyba, akkor már sokan voltak ott, s ezért selejtezőt kezdtek. Ő érte mind a ketten aggódtunk, s a pecsétről szólni akartunk a felnőtteknek, de ő nem engedte, s ezért leállított. Engem azzal, hogy azt mondta, hogy megakar velem küzdeni. Ennek én nagyon örültem, és nem szóltam semmit. Végül kisorsolták az ellenfelét. Kakashi figyelmeztette, hogy tudnak a bajról, és ha az átveszi az irányítást, akkor leállítja a mérkőzést. Végül a pecsét előjött, de vissza is húzódott, így már irányította is. A meccset ő nyerte meg. A sensei elvitte őt valahova, és lezárta az átokpecsétet, s ettől kórházba került. Közben és Kibával és Akamaruval harcoltam és győztem. A következő forduló egy hónap múlva volt. Abban az egy hónapban ő kórházban volt, de egyszer csak eltűnt. Néhányan tudtuk, hogy a Kakashi sensei-vel elment edzeni. A következő fordulón ő Gaara, a Shukkaku(egyfarkú) hordozójával harcolt, én pedig Neji Hyuuga-val. Nejit legyőztem, de ő az ellenfelét már nem. Mivel az utolsó pillanatban estek be, s Gaara-ék elakarták pusztítani Konohát, Orochimaru, aki akkor a Kazekage alakjában volt, terve alapján, kiakarta engedni a benne lakozó démont, így elment a testvéreivel. Így néhányan utána mentünk. Mindannyian egy-egy testvérrel harcoltunk, de a 7-es csapat a következő Kazekagéval. Ő nem tudta befejezni a harcot, mert a Chidorit egy nap csak kétszer használhatta, de ő aznap már háromszor, és ez kimerítette, így én vettem át az ellenfelét. Nekem a békakirály segítségével sikerült megmentenem a falut. Közben a Harmadik Hokage meghalt. A harc után sokan kerültünk kórházba, de a temetésre mind elmentünk.
Nem sokkal a temetés után elment a négy hangninjával, akik segítségével teljesen uralhatta az átokpecsétet. De előtte megmérkőztünk a kórház tetején, s a végén mind a ketten a legerősebb technikánkat vetettük be, és úgy rontottunk egymásnak. Ezt Sakura-chan nem akarta így felénk futott, s ha Kakashi nem kerül elő valahonnan és dob el minket egy-egy víztározó felé akkor a lány már nem élne. Amint meglátta, hogy én mit tettem azzal a szerencsétlen víztározóval, dühösen ment el.
Azt, hogy elment egyedül a csapat egyetlen lány tagja tudta csak, mert ő volt akkor vele. Reggel elmondott mindent az Ötödik Hokagénak, aki a korosztály egyetlen chouninját jelölte ki arra, hogy szedjen össze néhány genint, beleértve engem is, hozzuk vissza az elszökött társunkat. Végül én maradtam rá, mert mind lemaradtak egy-egy ellenségnél. Közben a Homokninják is a segítségünkre keltek. A Végzet völgyében értem utól, ahol harcolni kezdtünk. Ott ahol egykor Uchiha Madara és az Első Hokage harcolt, és az ő szobraik őrzik a helyet. Az elején azt mondta, hogy megfog ölni, mivel én vagyok a legjobb barátja és ez kell ahogy, hogy előhívhassa magában a Mangekyou Sharingant. Eleinte úgy tűnt, hogy ez sikerül is. De egyszer átszúrta a Chidorival a mellkasom jobbfelét, és a Kyuubi chakrája körül vett, és a seb beforrt. A vörös palástot tudatosan irányítottam, így kifejlődött a Sharinganja, mivel tudni akarta, hogy mi fog következni. Végül az az átkozott pecsét segítségével átalakult valami szörnnyé, s úgy harcoltunk egymás ellen, mint szörny-szörny ellen. Mikor már jelentkeztek a kockázatok az erőkért, egymás ellen támadtunk a senseieink által tanított erős jutsu sötét formájával. Egy nagy fekete gömb alakult ki köztünk, és én a karmommal megkarcoltam a homlokvédőjét, majd visszaváltoztunk. Én a földre ájultan estem, míg ő fölém hajolt, és elcsattant a második csókunk is. A fejpántja leesett a földre és elment.
A következő találkozásnál már 15 évesek voltunk. Orochimaru rejtekhelyén láttuk egymás újra. Miikor megláttam, nagyon dühös lettem, és a „háziállatom” ki akart törni belőlem, de én nem akartam, s míg veszekedtem vele, ő megjelent az elmémben, majd kiment. Legközelebb már kint láttunk egymást, és egy pillanatra mintha meglepődést láttam volna a szemében, majd eltűnt. Ismét…
Azóta megölte Itachi Uchihát, a kígyó senseiét és Kabutót. Megalapította, majd feloszlatta a Hebit. S jött vissza szülőfalujába. Én pont, itt a Végzet völgyében voltam, hisz azóta minden nap kijárok ide, és elidőzök, mikor ideért, s megtámadott. Most egyből szörnyként kezdtük, de más alakokban, mint a múltkor. Most ős valami háromszarvú madár-denevér féleséggé, én pedig a kilenc farkúvá változtam. Ezen meg is lepődtem, mert eddig a negyedik faroknál
elvesztettem a testem feletti irányítást, s azt mondták, hogy ha a kilencedik farok is kint lesz, akkor a démonróka kiszabadul a testemből. De nem ez történt. A véget most a továbbfejlesztett Chidori és Rashengan döntötte el. Most is létrejött a fekete chakragömb, csak most ő feküdt a földön ájultan, most én hajoltam fölé, és valami ismeretlen érzés irányította a testem, és elcsattant a harmadik csókunk. „Bocsáss meg!” suttogta utána, majd örökre elaludt.
Ő VOLT Sasuke Uchiha, a bosszúálló. Én vagyok Naruto Uzumaki, Konoha elsőszámú önfejű, meglepetéssel teli, hiperaktív ninjája, aki MEGÖLTE a legjobb barátját…